Miért jó ugrókötelezni? - Bármilyen sporthoz hasznos lehet kiegészítésképpen vagy csak úgy, napi mozgásnak.
Gymboss timer - Ugrókötelezéshez és bodyrock edzéshez is rendkívül praktikusnak bizonyult
Pár szó a kitartásról - Saját magamért sportolok.
Tavaszillat - Imádom, mikor kisüti a szemem a nap ugrókötelezés közben.

2015. november 24., kedd

Nulladik

Tudjátok, jó ideje abbahagytam a blogolást, mert úgy éreztem nem tudok eleget adni. A legtöbb fitnesz témájú blog és weboldal a folytonosságról, a soha meg nem állásról szól. Mindenhonnan ömlik, hogy honnan kell motivációt meríteni és ha valaki hajlamos rá, könnyen fanatikussá válhat. Ez lett a baja az én blogomnak is: nem edzettem annyit, úgy éreztem írnom sem érdemes.
Nem hiszek abban, hogy valaki mindig fitt: kell, hogy legyenek lazább időszakok. Képtelenség kiégés, sérülések nélkül folyton megszakadni az edzésekben, pláne ha teljes munkaidős állás mellett edz valaki.
Körülbelül 8 éve edzek, kipróbáltam már sokféle mozgásformát. Egészen az idei évig többé kevésbé sikerült tartanom egy rendszerességet, ami heti 5-6 edzést tartalmazott. Múlt év októbertől egészen február végéig nagyon keményen nyomtam az edzéseket, életemben először sikerült elérnem valami hasonlót, amiért mindig is küzdöttem.
Március elején kezdődödtek a problémák: jó néhány vizsgálat után derült ki, hogy a túlterhelés miatt bordaízület gyulladásom van, ami miatt 3 teljes hónapra szinte teljesen le kellett állnom az edzéssel: részben orvosi tanácsra, részben a fájdalmak miatt. Május végén elkezdtem visszatérni, aztán július közepén jött a 40 fokos meleg, ami szinte teljesen visszavette a teljesítményemet. Ezek után mondanom sem kell, hogy a folytonos kihagyások miatt szinte teljesen elvesztettem az állóképességem, a súlyom is felcsúszott 54-ről 58 kilóra. A súlyemelkedés a normális étkezés ellenére jött, a magyarázat egyszerű: maradt a kalóriabevitel, de kihagyott edzések miatt a mozgás egyre kevesebb lett.
Úgy három hete kezdett el igazán zavarni a régi fitt önmagam hiánya, így úgy döntöttem megpróbálom újra elkezdeni az edzéseket, ezúttal azonban izomépítő jelleggel.
Aki ismer, illetve olvasta már a blogomat tisztában van vele, hogy szerelmes vagyok az intervallum edzésekbe. A bordagondjaim miatt le kell mondanom a plankről a jövőben és a felsőtestet terhelő edzésekkel is csínján kell bánnom. Igazi gyógymódot nem találtak rá (ráfogták, hogy a stressz az oka), így sajnos a fájdalom vissza-visszatér. A HIIT edzéseket a rengeteg kéztámaszos gyakorlat miatt kénytelen vagyok kerülni, helyette fegyencedzéssel és kisebb súlyokkal próbálom karbantartani a felsőtestem.
A fenekemre mindig is több gondot fordítottam, így arra súlyzós edzéseket kezdtem el csinálni alsótestre: mondanom sem kell, egyik kimerítőbb mint a másik.
Soha többet nem fogom magam fitnesz modellekhez hasonlítani (nem lesz könnyű), mert nem élek olyan életet, mint ők. Nem állnak mellettem szakértők, nincs edzőm: amit elérek, az a saját tapasztalatom és az edzésbe fektetett munkám eredménye.

Számomra az edzés hobbi, amit munka mellett, a szabadidőm függvényében csinálok. Szeretek fitt lenni, szeretem, ha nincs narancsbőröm, szeretek jó kondiban lenni, szeretnék tetszeni a páromnak, szeretném, ha nem a zsírpárnáim határoznák meg, hogy milyen ruhát veszek fel.
Szeretném folytatni ezt a blogot, így ezt a bejegyzést az eddigieket jelképesen lezárva, nulladiknak nevezem el. Az elmúlt évek tapasztalatait összegyűjtve próbálok most visszatérni, meglátjuk hogy sikerül.

Minden jog fenntartva © Formabontás A weboldalt készítette: Bárány István, 2012