Hétvégére ugrókötél kihívást tervezek (Andi javaslatára), remélem minél több jelentkező lesz majd.
A legtöbb ember talán általános iskola alsóban ugrókötelezett utoljára, pedig ennél egyszerűbb dolog nincs a világon. Bármilyen sporthoz hasznos lehet kiegészítésképpen vagy csak úgy, napi mozgásnak. És ha már belejöttünk, kifejezetten élvezetes tud lenni. Az ugrókötelezésben az az egyedülálló, hogy egy egyszerű gyakorlattal egyszerre tudjuk fejleszteni a koordinációnkat, a gyorsaságot, a lábmunkát és a kitartást, sőt jó sok kalóriát is elégetünk közben. Ráadásul nem is drága, pár száz forintért be lehet szerezni. A kötél hosszát úgy kell beállítani, hogy ha egyik lábunkkal középen rálépünk, a markolatok érjenek fel a hónaljunkig.
Az ugrókötelezés eleinte egyáltalán nem szórakoztató: leginkább a nyakunkban a kötéllel fogunk káromkodni, de nagyon gyorsan lehet fejlődni. Kezdetben igyekezzünk inkább a technikát elsajátítani, nem kell egyből háromperces meneteket lenyomni. Adjunk magunknak időt a pihenésre, így gyorsabban fogunk haladni. Ha már megy, fokozatosan növelhetjük az időtartamot egészen két-három percig. Ezután már háromperces menetekkel edzhetünk, egyperces szünetekkel, aztán erőnlétünktől függően növelhetjük a körök számát. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia, mi az, ami jót tesz, amitől fejlődik. Persze azért ne legyünk túl engedékenyek magunkkal!
Jó gyakorlást hétvégéig!:)
3 Comments:
Ez jó, legalább eszembe juttattad, hogy csináljam! És igen...a kezdet ez volt, 2-3 ugrás után elakadt a lábam...de majd csak belejövök.
Sok mindenen múlik. Kötél hossza, talaj, cipő... Nekem eltartott egy darabig mire rájöttem, hogy a cipőm miatt nem tudok rendesen ugrálni.
Én anno 50-el kezdtem, az is bőven elég volt. Most 2 hónap szünet után le tudok ugrálni 2perc alatt 260-at.Olyan ez mint a biciklizés, elég egyszer belejönni...:)
Megjegyzés küldése