Miért jó ugrókötelezni? - Bármilyen sporthoz hasznos lehet kiegészítésképpen vagy csak úgy, napi mozgásnak.
Gymboss timer - Ugrókötelezéshez és bodyrock edzéshez is rendkívül praktikusnak bizonyult
Pár szó a kitartásról - Saját magamért sportolok.
Tavaszillat - Imádom, mikor kisüti a szemem a nap ugrókötelezés közben.

2012. május 27., vasárnap

Ébresztő

Mindig nehéz ekkora szünet után megszólalni. Megint elkapott a mókuskerék és választanom kellett, hogy edzek vagy blogot írok. Próbáltam tartani a heti 5 órát, de miután becsúszott néhány szombati munkanap, lehetetlenné vált. Főleg az elmúlt három hét sikerült katasztrofálisra: heti 2 nap pihenő, felsőtest edzés nulla, normális étkezés nulla. A hasam jelenleg minden, csak nem szép. A legnagyobb baj az volt, hogy nem éreztem magam elég motiváltnak. Csinálom Zuzana edzéseit és a saját magam által tervezett intervallum edzéseket, de az ugrókötelem például április eleje óta pihent. Egészen tegnapig: eldöntöttem, hogy a következő három napban minden nap ezret ugrálok. Háromezer ugrás 3 nap alatt. Kettőn már túl vagyok: nagy meglepetésemre nem okoz problémát. Viszont feszül a hasam rendesen.:) Imádok ugrálni.
A futással a lábfájásom óta nem próbálkoztam és nem is tervezem. A hasam miatt futnék egyedül, azt meg jól formálja az ugrókötél is. Hetekbe telt míg rendbejött a sípcsontom, emiatt edzést többet nem szeretnék kihagyni. Pusztán egy átmeneti hóbort miatt pedig nem fogok futócipőt venni.
Újra figyelek a kajára is. Gondoltam kalóriaszámolgatásra, de nem vagyok hajlandó méregetni semmit. A hasam a mércém: a derekam jelzi, ha valamit rosszul csinálok. Nálam ez az alakformálás érdekesen folyik: néha fittebb vagyok, néha kevésbé. Nincs olyan, hogy fél évig ugyanúgy nézek ki. Néha feszesebb a combom, most éppen a puhább időszakát éli. Lesz ez még jobb is. Történt ugyanis egy nagyon pozitív dolog velem. Olyan ami meghatározza majd a későbbi edzéseimet.  
FITNESZTEREM lesz a cégnél!
Fantasztikus, nem? Januárban mondtam a főnökömnek, hogy vannak cégek, ahol van ilyen és a dolgozók ingyenesen használhatják. Legnagyobb meglepetésemre a válasz az volt, hogy : "Itt miért ne lehetne?" Áprilisig pihent a téma, aztán végül megkaptuk az engedélyt és belefoghattunk a megvalósításába. Egészen egyszerű lesz: lesz bicikli, elliptikus tréner, taposógép, terheléses gép, bordásfal, normális súlyzók stb.. A legjobb az egészben, hogy én mindebben részt vehettem. Úgy éreztem magam a Decathlonban, mint a gyerekek a játékboltban. :D Leginkább ezt a gépet szeretném igénybe venni:


Azt remélem, hogy a szokatlan terhelés hatására végre nagyobb változásokat tapasztalok majd magamon. Maga a helyiség komoly előkészületeket igényelt, fel kellett szedni például a régi PVC padlót. Ez egy 50 négyzetméteres helyiségben siralmasan lassan ment, ha valaki próbálkozott már hasonlóval, tudja milyen. Teszek majd fel képeket a munkálatokról. Körülbelül 2 hét múlva fog elkészülni. Utána még ki kell utaznom egy hétre Franciaországba, aztán nincs megállás. :)
A lényeg az, hogy felébredtem, jön egy keményebb edzős időszak. Csak az étkezésemet tudjam kontrollálni. Erről jut eszembe: hogy kell csinálni sült túrót?

2 Comments:

Angi
2012. május 27. 21:46  

125 gramm krémes állagú zsírszegény túró, 1 tojásfehérje, 1 pici édesítő, kb. 10-15 grammnyi bármilyen ízű fehérje, 1 evőkanál zabpehely ---> mikróba vele úgy 3 percre :) aztán figyelni, nehogy kifusson. Nem szabad túl magas fokozaton, de az sem jó, ha időben túlégeted, mert kiszárad. Én ma félúton rákevertem egyet, mert mindig a külseje kezd előbb összeállni és akkor a belseje nyers marad. Kihűtve finomabb.

Pont ma néztem már a blogod, milyen rég írtál. Örülök, hogy visszatérsz :)

És legalább ezentúl munkában is át tudod mozgatni magad!!!

Noémi
2012. május 28. 9:12  

Köszi a receptet. Szombaton valami hasonlót alkottam, de nem volt benne édesítő, se zabpehely és így elég rossz volt.:D
Az edzéseket munka után tervezem, heti kétszer, de egyelőre még fogalmam sincs pontosan mit is fogok csinálni.:D

Minden jog fenntartva © Formabontás A weboldalt készítette: Bárány István, 2012