Tizenkilenc éves voltam, mikor eldöntöttem, hogy nekiállok edzeni. Vékony voltam, de tudjátok egy idő után mégiscsak megjelennek az apró zsírpárnák. Nálam ez hastájékon jelentkezett, a fenekem pedig sose volt olyan kerek, amire vágytam. Ennek lassan tíz éve és mára elmondhatom, hogy sok utat bejártam azóta. Rengeteg oldal van a neten, ahol csak bizonyos edzésmódszereket népszerűsítenek. Nem szeretem a túlzott fanatizmust, sem azt, mikor edzők hirdetik a szépen kidolgozott testükkel, hogy "TE is lehetsz ilyen". Sok mindent próbáltam már: Rubint Réka edzéseit, Zuzka light tornáit, fegyencedzést, súlyzós gyakorlatokat, majd nemrég a Zónát is, amit Péntek Enikő népszerűsít kis hazánkban. Említeném még Melissa Bender tornáit is: őt a későbbiekben ki is emelném.
Hiszek abban, hogy reális célokat kell magunk elé kitűzni. Évek kellettek, mire megértettem mire vágyom. Változatosságra. Mindenkinek az egyéni igényei, a testalkata, a szabadidő mennyisége határozza meg, hogy melyik edzéstípus mellett teszi le végül a voksát. Mint említettem, a fanatizmust nem szeretem, nem szabad leragadni egy bizonyos edzőnél és elszántan rajongani érte. Voltak időszakaim, de nem hinném, hogy egyetlen edző módszerével hosszú távon lehet fejlődni. Egy idő után jön a stagnálás, nem látni már akkora változásokat.
Az egyik legfontosabb célom mindvégig az volt, hogy az edzéseimmel ne essek át a ló túloldalára, nőies maradjak. A kockás has, a melltelenség nem szép. Facebookon gyakran látom, hogy lányok fitnesz modelleket állítanak magul elé példának. Lássuk be, ez elég nagy badarság. Azoknak a nőknek a többsége, akik ezeket az oldalakat látogatják családanya, napi nyolc órát (vagy többet) dolgozik, olykor több műszakban. Munka, háztartás mellett mindannyian tudjuk, hogy mennyire nehéz időt szakítani az edzésre. Miért is kellenek ezek az irreális célok? A képeken látható lányok valószínűleg jóval többet edzenek, mint egy hétköznapi nő és egy grammot sem esznek félre. Tudom, hogy 100 százalékos odafigyeléssel sokra lehet vinni, de ehhez rengeteg energia kell és rengeteg szabadidő. (Na meg persze jó genetika)
Lássuk nekem hogy telik egy napom. Én viszonylag könnyű helyzetben vagyok, mert a cégüknél van edzőterem, ami munka után használható. Hétköznaponként 5-kor kelek, 6:40 re járok dolgozni. Ülőmunkát végzek, szerkesztő vagyok egy ruhaipari cégnél. Két szünetem van, egy 20 perces délelőtt és egy 5 (!) perces délben. Három óra 5 perckor jár le a munkaidőm, utána megyek fel edzeni, 30-60 percet, edzéstől függően. Edzés után haza, főzök, ellátom az otthoni feladataimat (háztartás) és sokszor este 7 óra mire leülök.(Heti 6 edzésem van, de erre hamarosan kitérek bővebben) Tehát egy műszakban dolgozom, nincs gyerekem, de együtt élek a barátommal, szóval a háztartás nekem is ott van a nyakamon. Összefoglalva: heti hatszor 30-60 percem van edzeni.
Nálam az edzés az életem részévé vált. Sokszor hallom, hogy nekem könnyű, mert nincs gyerekem, de mint mindenki másnak, nekem is vannak problémáim, amik sokszor fizikailag is lefárasztanak. Az edzésre időt kell találni, ha csak fél órát is. Mindenkinek kell, hogy legyen annyi szabadideje, hogy tenni tudjon az egészségéért. Sokszor mondom, hogy nekem valami baj van az agyammal, mert én ez edzéseimet baromira élvezem. Erősebb leszek. Fizikailag is, mentálisan is. Kitartóbb, mert folyton legyőzöm a saját korlátaimat. Néha előfordul, hogy izzadtan sokkal szebbnek látom magam. :)
Amióta csak elkezdtem ezt az egészet, azt kerestem, ami számomra a leghatékonyabb. A vékonyságom ellenére zsírosodásra, narancsbőrre ugyanúgy hajlamos vagyok, mint bárki más, a sok intervall viszont túlzottan lefogyaszt. A súlyzós edzéstől túlzottan is vastagodnak a lábaim, a hátamra pedig az ülőmunka miatt kell odafigyelnem. Hasra hízós típus vagyok. Szeretek enni. Atletikus testalkatom van, a láb és has edzésre különösen oda kell figyelnem. Soroljam még? :)
Az egész ott kezdődött, hogy pár hónapja észrevettem a stagnálást magamon. Edzek, de nincsenek feltűnő izmaim, nem elég erős a hasam, néha narancsbőröm is van. Belekezdtem hát egy 30 napos átalakító kihívásba, amit Melissa Bender oldalán találtam. Súlyzós és intervall edzésekből állt, pihenőnapokon jógával nyújtással. Végignyomtam a 30 napot, úgy hogy a kajára is jobban figyeltem. Az eredmény 6 centi mínusz derékban és plusz egy kiló testsúlyban. Belekezdtem nagy lelkesen újra a 30 napba, aztán a harmadik héten jöttem rá, hogy sok. Erről a 30 napról tudni kell, hogy rengeteget kell benne ugrálni, sok a zsírégető edzés. Nagyon kemény. Szedte le rólam a zsírt, de mivel heti edzést tartalmaz lábra, a nehezen kikerekített fenekem elkezdett laposodni. Itt jöttem rá, hogy igazából megtaláltam, amire nekem szükségem van, csak icipicit a saját testalkatomhoz mérten módosítanom kell:
- Súlyzós edzés lábra, fenékre, heti 2 alkalommal
- Heti 1 alkalommal alapos súlyzós edzés felsőtestre
- Egy kimondottan "Core" nap, hogy a derekam formálódjon
- Heti két nap intervall saját testsúlyos gyakorlatokkal
- Heti egy pihenőnap: vagy teljes pihenő vagy egy alapos nyújtás jógával
Az edzéseket zömmel Melissa Bender oldaláról válogatom: őt azért is szeretem jobban, mert hasonló testalkat, mint én és a videóin tisztán látszik, mennyi fejlődött a kezdetekhez képest. Elérhető példaképeket kell választani: hiába van gyönyörű alakja Zuzkának vagy Péntek Enikőnek, sem magasságra, sem testalkatra nem hasonlítok rájuk. Soha nem leszek olyan mint ők.
A cél az alakom megtartása, fejlesztése, de minden edzésemet egy nagy mosollyal szeretném lezárni. Mióta edzek, keresem a megfelelő módszert. Remélem most rátaláltam.
