A legnagyobb hír: tegnap megcsináltam életem első normális egylábas guggolását! Csak egyet lábanként és kicsit inogva, de megvan! :) Nem erőltetem, próbálom majd többször is, de ezek szerint erősödnek a lábaim. Nem haszontalan a fegyencedzéssel bajlódni!
Kell egyfajta fanatizmus a rendszeres edzéshez. Miért? Ma reggel fél 5 kor keltem, hogy 3/4 6 kor már munkába álljak, mert rengeteg a dolog. Délután 3.10-ig dolgoztam, aztán lenyomtam egy 65 perces lábedzést. Most este van és még van kedvem mosolyogni. Úgy volt, hogy a mai tornát a ZWOW2-vel zárom, de ennyire energikus még én sem vagyok, egy kör után abbahagytam. Ennyire intenzíven edzeni komolyabb súlyok után nem lehet, be kellett látnom. Ezt a bizonyos első kört 6 perc alatt csináltam meg: kissé siralmas, mert a legjobb esetben is 18 perc lett volna a vége:
Tegnap kipipáltam az első ZWOW-ot: normális dive bombert nem tudok csinálni, gyakorolni kell, az egylábas guggolásokat pedig egy szék segítségével hajtottam végre. Sikerült erőt vennem magamon és megcsinálni a 3x40 fegyenc guggolást is. Csodás!
Imádok a terembe járni: végre nem zavarok senkit a mániámmal, használhatom az ugrókötelet, mert van helyem. Végre normális súlyokkal edzhetek és olyan gyakorlatokra nyílik lehetőségem, mint ez itt:
0 Comments:
Megjegyzés küldése