Miért jó ugrókötelezni? - Bármilyen sporthoz hasznos lehet kiegészítésképpen vagy csak úgy, napi mozgásnak.
Gymboss timer - Ugrókötelezéshez és bodyrock edzéshez is rendkívül praktikusnak bizonyult
Pár szó a kitartásról - Saját magamért sportolok.
Tavaszillat - Imádom, mikor kisüti a szemem a nap ugrókötelezés közben.

2013. január 19., szombat

Elő az ugrókötéllel

Pont ilyen kötelem van :)
Szétszórtság és rendezetlenség. Két szó, amivel a legjobban jellemezhetem az elmúlt pát napot. A hét elején alig edzettem valamicskét, mert sajnos néha akadnak dolgok, amik fontosabbak. Idegeskedés, nem várt programok, egyéb bajok. Mindenféle. Szét is csúsztam teljesen. És ha ez még nem lett volna elég, akkora hó esett csütörtökön, hogy pénteken nem dolgoztam az ítéletidő miatt. Kimaradt egy termes nap. Amíg meg nem oldódnak bizonyos dolgok (nem részletezem, nem idevaló), addig bennem marad egy kis szorongás és nehéz koncentrálnom a dolgaimra.
Szóval pénteken kényszerszabi hófúvás miatt, ezért fegyenckedtem nagy lelkesen. Jól elvagyok az első szintekkel, fejlődök is tőle: definiáltabb a karom és a vállam. A húzódzkodásban viszont lépni kellene a kettes szintre, de nincs megfelelő eszköz a birtokomban. A szék/seprűnyél páros nekem nem jön be: meghajlik a nyél és nincs biztonságérzetem. Van egy játszótér a házunk mellett, ott lehetne, de leesett 50 centi hó és nem lehet kimenni. Marad a fejtörés, hol lehetne.
Lassan két hete, hogy leálltam kicsit a ZWOW edzésekkel, mert karácsonykor kicsit túlzásban vittem és többet fogytam tőlük, mint szerettem volna. A jelenlegi állapot sem jobb: ezektől a magas intenzitású edzésektől szép a hasam. Képzelhetitek, két hét után mi a helyzet. Hétfőtől visszatérek hát Zuzanához, a teremben pedig újra ugrókötéllel fogok bemelegíteni. Közeledik a tavasz (bár az időjárás nem ezt mutatja) és lassan el kell kezdeni zsírt égetni. Rám nem jellemző, hogy túl sokat felszednék télen, egyedül annyit vettem észre, hogy a csípőm most nem olyan feszes. Februártól rákapcsolok, beteszek néhány Rékát is a napjaimba, aztán a probléma nem lesz probléma többé. :)

2013. január 14., hétfő

Elkezdődött a "fegyenc korszak"

Már két hete, hogy elkezdtem felsőtestre edzeni a Fegyencedzés lépéseit követve. Miért? Az edzőtermet láb/fenékformálásra és intervallumozásra szeretném használni elsősorban. Ezenkívül utálok külön bicepszezni, tricepszezni. Dögunalom. Valami komplex edzésterv kellett nekem, így végül kis fenntartásokkal ugyan, de a fegyencedzés mellett döntöttem. Eddig csak a guggolással próbálkoztam, fel is adtam minden egyes alkalommal. Most elkezdtem a falpumpálást, a függőleges húzást és a híd legelső lépését. Lássuk mire jutottam két hét alatt:

  • Fekvőtámasz falnál ("falpumpálás"): megy a haladó szint, ami 3x50, de a könyökömben érzett fájdalom miatt szándékozom még tovább lépni. Addig folytatom, míg az izületeim megerősödnek és ezzel együtt eltűnik a fájdalom is. Ha egy hónap kell, akkor annyi ideig.
  • Függőleges húzás: Érdekes. Nem érzem, hogy sokat adna nekem, de még próbálkozom a fogásokkal. Nem a hátamban érzem a gyakorlatot. Itt is megy a haladó szint, ami 3x40 ismétlést jelent.
  • Rövid híd ("csípőemelés"): 2x50 megy, rendesen megdolgoztatja a hátam. Holnap szeretnék kicsit többet megcsinálni belőle. 3x50 a haladó szint, ott még nem tartok.:)
Ennyi lenne a fegyenc része az új gyakorlatsornak. Érzem, hogy hatásos, de látványos eredménye csak akkor lesz, ha továbblépek a következő szintekre. Ez még csak a bemelegítés. Utána simán megy még utána a széken támaszkodós tricepszgyakorlat és a másik kedvencemből 5x10. Ez a "pike press":
A lábedzéseim is alakulnak, emeltem a súlyon, de erről majd legközelebb beszámolok.

2013. január 5., szombat

Bizonygatni kell, ami legbelül bizonytalan

A pár napos eltűnéseimnek mindig oka van. Most éppen az, hogy nem vagyok formában.
Az egyedüli indok, hogy néha úgy érzem senkinek nem vagyok elég jó. Nem vagyok, elég kedves, elég türelmes, elég szép, satöbbi... Hajlamos vagyok ezekkel a gondolatokkal teljesen lehangolni magam. Vannak nálam magukkal sokkal kevesebbet foglalkozó emberek, akiket a környezetük teljesen elfogad. Mert hiába 80 kiló, senki nem jegyzi meg neki, hogy "jé mekkora a hasad". Nálam ez valahogy másképp van. Elképzelhető, hogy a saját maximalizmusom az oka mindennek. Tudják, hogy nem szeretem magamat és ők így sokkal kritikusabban szemlélnek.

"A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod. Mert kifelé csakis az sugárzik, ami benned van."

Sosem tartottam magam különösebben szépnek, nem vagyok az a királylány típus (azokat nevezem így, akik burokban nőttek fel és boldoggá teszi őket, ha szép mintás a körmük). És hiába tudom, hogy túl sokat foglalkozom mások véleményével, nem tudok ezen változtatni. Leginkább azért, mert az életemet sokáig mások véleménye határozta meg.
Folyamatosan győzködöm magam, hogy rossz géneket örököltem. Hisztizek rajta eleget. Azt gondolom eleget edzek és mégsem változok eléggé. Tisztában vagyok vele, hogy a kajával mennyire elcseszem az egészet. Megvan bennem a vágy a változásra, de nem vagyok elég erős!
Tudom, ezek nem idevaló gondolatok. Nem szeretek a világnak panaszkodni, ha bajom van inkább magamba zárom. Egyvalamiért azonban érdemes volt szavakba öntenem: ha holnap felkelek és végigolvasom, talán rájövök mekkora idióta vagyok.
Hétfőn elkezdek dolgozni, ezzel együtt pedig visszatérnek a napjaimba az edzőtermes edzések. Mennyire hiányoznak! Végre belekezdhetek az új edzéstervembe! Visszatérek a diétámhoz is, a kettő együtt talán helyére billenti a világot.

Minden jog fenntartva © Formabontás A weboldalt készítette: Bárány István, 2012