Elő az ugrókötéllel

Pont ilyen kötelem van :)

Szétszórtság és rendezetlenség. Két szó, amivel a legjobban jellemezhetem az elmúlt pát napot. A hét elején alig edzettem valamicskét, mert sajnos néha akadnak dolgok, amik fontosabbak. Idegeskedés, nem várt programok, egyéb bajok. Mindenféle. Szét is csúsztam teljesen. És ha ez még nem lett volna elég, akkora hó esett csütörtökön, hogy pénteken nem dolgoztam az ítéletidő miatt. Kimaradt egy termes nap. Amíg meg nem oldódnak bizonyos dolgok (nem részletezem, nem idevaló), addig bennem marad egy kis szorongás és nehéz koncentrálnom a dolgaimra.
Szóval pénteken kényszerszabi hófúvás miatt, ezért fegyenckedtem nagy lelkesen. Jól elvagyok az első szintekkel, fejlődök is tőle: definiáltabb a karom és a vállam. A húzódzkodásban viszont lépni kellene a kettes szintre, de nincs megfelelő eszköz a birtokomban. A szék/seprűnyél páros nekem nem jön be: meghajlik a nyél és nincs biztonságérzetem. Van egy játszótér a házunk mellett, ott lehetne, de leesett 50 centi hó és nem lehet kimenni. Marad a fejtörés, hol lehetne.
Lassan két hete, hogy leálltam kicsit a ZWOW edzésekkel, mert karácsonykor kicsit túlzásban vittem és többet fogytam tőlük, mint szerettem volna. A jelenlegi állapot sem jobb: ezektől a magas intenzitású edzésektől szép a hasam. Képzelhetitek, két hét után mi a helyzet. Hétfőtől visszatérek hát Zuzanához, a teremben pedig újra ugrókötéllel fogok bemelegíteni. Közeledik a tavasz (bár az időjárás nem ezt mutatja) és lassan el kell kezdeni zsírt égetni. Rám nem jellemző, hogy túl sokat felszednék télen, egyedül annyit vettem észre, hogy a csípőm most nem olyan feszes. Februártól rákapcsolok, beteszek néhány Rékát is a napjaimba, aztán a probléma nem lesz probléma többé. :)