Ha tegnap született volna ez a bejegyzés, valószínűleg tele lett volna saját magamat szidó gondolatokkal. Olyan mérges voltam. Sikerült összeennem mindent. Volt csoki, kakaós palacsinta egyebek. Fantasztikus: képes lennék elrontani az eddigi eredményeimet. Kedden vettem fincsi teljes kiőrlésű kenyeret, hogy zsemle még véletlenül se kerüljön az étrendembe. Erre teleeszem magam mindenféle hülyeséggel.
A méreg másik oka az volt, hogy kényszerpihenőt kell tartanom a lábam miatt. Még mindig a múltkori futás az oka: azóta fáj a sípcsontom. Kipihenni persze nem sikerült, mert nem bírtam magammal: a folyamatos ugrókötelezés és a sok intervallum-combedzés végleg betett. Három napot kihagytam most. Felsőtestre és hasra tudtam edzeni, de a lábam muszáj volt békén hagyni. Annyira fájt, hogy a guggolás és a lépcsőn lefele közlekedés is gondot okozott. Ma van az első nap, hogy végre nem érzem. Nem tudom holnap merjek-e ráedzeni. Azt olvastam és mondták is, hogy ez tipikus futóprobléma. Beleugrottam a közepébe, aztán azóta se voltam kint. Ha rendbe jön elkezdem újra a futást, de többet nem futok betonon. Marad a tó körül futkosás, kizárólag földúton.
Nagyon pozitív változásokat észlelek a hátamon, a vállamon és a kezeimen. Felsőtestet sokkal könnyebb edzeni, mint az alsó tájékot. Persze lehet, hogy az eddigi edzetlenségem az oka a nagy fejlődésnek.
Annyira kíváncsi vagyok mire jutok idén nyárra. A narancsbőrt sikerült visszaszorítanom. Rájöttem, hogy egy bizonyos testsúly felett nem lehet eltüntetni. Mert mi a narancsbőr? Felesleges zsír, amit edzéssel és némi diétával minimálisra lehet csökkenteni. Írtam már erről az egyik bejegyzésemben, aki nem hisz nekem, olvassa el bátran és ne fojtsa el a véleményét. :)
2012. április 13., péntek
Lábgondok
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 Comments:
Szerintem ne eddz rá még. Én sem éreztem 1-2 nap után a fájdalmat, edzettem rá, hát csináltam. Most kihagyhatok másfél hetet minimum. Annyi remélem, elég. Inkább várj még 1-2 napot, lehet, hogy utána jobb lesz. Amúgy milyen muris, hogy pont egyszerre "betegeskedünk", nem? :D :D :D Engem ez lelkileg nagyon megvisel, pedig már készültem egy pihire. De így, hogy nem önszántamból jött, hanem kényszerből, sokkal rosszabb... nem is bírok magammal.
Nekem is volt már fájdalmam a sípcsontom környékén amikor csak sima sportcipőben futottam aszfaltos úton. Ahhoz hogy elkerüljük a sérüléseket tényleg komolyabb cipő kell, ezt be kellett látnom.
A múltkor megvettem egy adag csokis kekszet, a fél csomagnál eszembe jutott, hogy hülye vagyok mit is csinálok és kidobtam a kukába. Persze ha tudom hogy este kemény edzés vár rám belefér akkor esetleg még belefér egy kis süti. Emiatt szerintem ne ostorozd magad!
Nem egyszeri nassolásról van szó. Folyamatosan ezt csinálom, pedig tudom, hogy nem kellene. Nem rendelkezem jó adottságokkal, muszáj lenne odafigyelnem, hogy mit eszem.
A lábamat pihentetem tovább. Megfogadom a tanácsokat. Legközelebb pedig majd akkor futok betonon, ha végre veszek egy normális futócipőt.
Angéla: kicsit muris ez a közös pihenő, pláne, hogy mindketten a lábunk miatt KÉNYSZERÜLTÜNK minderre. Majd ha rendbejövünk csaphatnánk valamilyen kihívást. Ugrókötél, bodyrock, bármi jöhet.. Mit szóltok?:)
Én sajna ugrándozni sem tudok, minden szökkenés fáj :( valami gyulladás van, most Arthroxon-t vettem Scitec-től. Holnapra térdkímélő Bodyrock-ot tervezek, remélem, hogy a hegymászás belefér és majd kigondolom, milyen felgyorsulós gyakorlatokat tudok még csinálni :) Nálam fekvő tuti lesz. Fel akarok venni videókat, de amit múltkor végeztem, nem tudom, mert van benne térdemeléses futás. Kéne az intervallum, mert lelki szemeimmel már a narancsbőrt látom visszatérni. Megnyugtattam magam, hogy ennyi idő alatt lehetetlen és ráadásul az étkezésem is jó.
Ha eleget eszel más fincsiségekből, akkor is kívánod az édeset? Én szerencsére egyáltalán nem, már ott tartok, hogy a sütik elrontják a gyomromat.
Megjegyzés küldése